Új kezelési lehetőség mutatkozik be a stroke megelőzésében

A pitvarfibrilláció eredetű stroke megelőzésében hosszú évek után új, klinikai előnyökkel járó terápiás lehetőségekről is esik szó a Magyar Stroke Társaság XI. konferenciáján.

A stroke (akut agyi érkatasztrófa, a köznyelvben agyvérzés, gutaütés, szélütés) a neurológia legjelentősebb területe. Az elmúlt néhány évben a diagnosztikus lehetőségek, és az új terápiák minden korábbinál gyorsabb fejlődését tapasztalhatjuk, ami a Magyar Stroke Társaság kétévente megrendezésre kerülő konferenciáján is megjelennek.

A 2013. szeptember 5 és 7 között, Nyíregyházán megrendezésre kerülő esemény egyik fő témája nem véletlenül lett az „Áttörés a pitvarfibrillatio okozta stroke megelőzésében”, ugyanis e területen hosszú évek után sikerült forradalmi újdonsággal előállni.

A pitvarfibrilláció (pitvarremegés) a leggyakoribb tartós szívritmuszavar, a stroke egyik legjelentősebb, kezelhető kockázati tényezője. Jellemzője, hogy a szív ritmusos, koordinált működése megszűnik, a megfelelő erősségű összehúzódások hiányában a vér nem tud teljesen kiürülni a szívből. A pangó vér hajlamos a rögösödésre, a pitvarfibrilláló betegek szívpitvarában kialakuló vérrög pedig a főütőérbe és onnan pedig az ütőerekbe kerül, ahol elakadva érelzáródást okoz. Az agyi erekben elakadó vérrög okozza a stroke-ot, és értelemszerűen minél nagyobb az esélye a vérrög kialakulásának, annál jobban nő a valószínűsége egy agyi érkatasztrófának is.

Pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a stroke kockázata ötször magasabb, mint az átlagnépességben. Ha pitvarfibrilláció is fennáll, a stroke miatti halál előfordulása közel kétszer magasabb férfiaknál és háromszor magasabb a nőknél, mint a nem-pitvarfibrilláló betegek esetén. A pitvarfibrillációhoz társuló stroke súlyosabb, jelentősebb rokkantságot okoz és rosszabb a kimenetele, mint a pitvarfibrilláció nélküli stroke esetében, az egy éven belüli halálozás valószínűsége 50%.

Ráadásul mivel Európa népessége idősödik és a pitvarfibrillációra hajlamosító betegségek (pl. szívroham) túlélése javul, egyre nagyobb lesz azon idős betegek száma, akik a fenti fokozott kockázatnak vannak kitéve.

Éppen a fenti okok miatt a pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a vérrögképződést megelőző gyógyszeres kezelést (ún. antikoaguláns terápiát) alkalmaznak. A jelenleg e célra általánosan alkalmazott (K vitamin antagonista) terápia, egyik jellemzője, hogy a gyógyszerhatást mutató véralvadás laborértéket bizonyos értékhatárok között kell tartani a kezelés során. (Az alulkezelt betegnél nem csökken kellően a vérrögképződés kockázata, míg a túlkezelt beteg vérzékenységre lesz hajlamos). Sajnos a felmérések szerint a hagyományos alvadásgátló kezelésben részesülőknek csupán 43%-ánál volt megfelelő az alkalmazott gyógyszer hatása, ami bizonyítottan kedvezőtlenebb kimenetellel jár stroke előfordulás és halálozás szempontjából.

E terápiás területen azonban – sok év után – sikerült a kutatóknak áttörést elérni, új hatásmechanizmusú gyógyszerek csoportját kifejleszteni és bevezetni a napi orvosi gyakorlatba. Az új hatóanyagcsoport jellemzője, hogy ezek a szerek ugyanúgy szájon át szedhetőek mint az eddigi terápia, azonban az eddigiektől teljesen eltérően nem szükséges az egyedi adagolás és a rendszeres laborvizsgálattal történő monitorozás. Értelemszerűen, így itt nem jelentkezik a már említett alulkezeltségi probléma sem.

Nem mellesleg mintegy legalább 10-15.000 pitvarfibrillációban szenvedő magyar beteg „alkalmatlan” a jelenleg általánosan alkalmazott K vitamin antagonista terápiára, így számukra az új gyógyszerek hiánypótló kezelési lehetőséget kínálnak.