A stroke utáni állapot lelki kihívásai összetettek,
sikereket elérni ebben óriási teljesítmény. Mégsem lehetetlen
megbirkózni a feladatokkal, amelyek gyakorlatilag személyes életünk
újbóli felépítését kívánják tőlünk úgy, hogy már egy másik, az előzőnél
általában látszólag szegényesebb eszköztárból építkezhetünk. Óriási
jelentőséggel bírhat ilyenkor a hozzátartozók segítsége, de a fő csatát
természetesen magának az érintettnek kell megvívnia, hiszen az ő akarata
működteti saját felépülését. Cikksorozatunk első részében ezért a
stroke-on átesett ember szemszögéből vesszük sorra a szakértő, Poczik
Emese segítségével a nehézségeket és a lehetséges megoldási irányokat,
másik részében pedig a hozzátartozók szemszögéből mutatjuk be ugyanezt
az utat.
A stroke utáni rehabilitáció alapvető
feltétele az érintett motiváltsága, vagyis a beteg elhatározása és
erőfeszítése nélkül a szakemberek nem tehetnek semmit az elérhető
legjobb életminőség megvalósítása érdekében. A nehézségek sora azonban
nem ér véget a rehabilitációs ellátás után sem, ellenkezőleg. Az
érintettek ekkor maradnak igazán egyedül. Egy biztonságos teret,
környezetet veszít el az ember, életében űr keletkezik – és elkezdődik a
nagybetűs élet a stroke után.
Mielőtt az agyi katasztrófa
bekövetkezett, az érintett éppen úgy élte életét, mint a többi
egészséges ember. A baj hirtelen jön, nem lehet rá felkészülni. Ez egy
olyan trauma, amelyet már önmagában nem szabad alábecsülni –
hangsúlyozza Poczik Emese.
Az emberben ilyenkor óhatatlanul is olyan
kérdések merülnek fel, mint hogy “Miért kaptam stroke-ot? Miért pont
én? Mi az, amiben rosszabb voltam mint mások?” A szakértő tanácsa
szerint az első lépés, hogy ezeket a kérdéseket tudatosítsuk, merjük
kimondani magunknak és akár másoknak is, és próbáljunk meg választ
kapni. Annak megértése, hogy a stroke-on átesett ember nem rosszabb,
mint mások, még ha nem is vigyázott egészségére megfelelően, akkor sem
"érdeme szerint" történt ez vele, és hogy az agyi katasztrófa után is
megmaradtak emberi értékei – annak ellenére is, ha szerepei megváltoznak
– alapot szolgál a trauma feldolgozására.
Ha ezeket a
természetesen felmerülő kérdéseket kicsit elrendezte magában az ember,
akkor optimális esetben elkezdődhet a gyászhoz hasonló folyamat. Egyéni,
hogy kinek mennyi időt vesz ez igénybe és hogy ki mennyi időt tölt el
egy-egy feldolgozási szakaszban.
Mit és miért kell gyászolni?
Mindazt,
amit a stroke miatt elveszítettünk, sokszor szerepeinket, bizonyos
készségeinket, akár munkahelyünket, esetenként beszédünk tisztaságát –
csupa olyan dolgot, amelyek addig természetes részét képezték
életünknek, és amelyeknek a továbbiakban – ideiglenesen vagy örökre –
nem vagyunk már birtokában.
A szakértő javaslata szerint nagyon
fontos, hogy már ezen a ponton próbáljunk meg kialakítani egy kétoldalú
gondolkodásmódot: ne csak az elveszett dolgokat gyászoljuk, azt is
hangsúlyozzuk magunknak, hogy mi az, ami megmaradt, amiből építkezni
tudunk. Ez a megmaradt oldal idővel kiegyensúlyozhatja és pótolhatja az
elveszett dolgokat. Ez a hozzáállás abban is segít, hogy számba vegyük,
milyen lehetőségeket tudunk kihozni megmaradt képességeinkből – melyek
azok a tevékenységek, amelyek végzésében sikereket érhetünk el. A
sikerre az embernek önmagáért van szüksége, tehát nem kell mindjárt nagy
dolgokra gondolni, apróságok megtétele is sikerrel járhat. Ezért ha
már felfedeztük, mi az a tevékenység, amelyben aktuális állapotunkban
eredményesek vagyunk (akár egy tárgy arrébb tétele) – vagy ami örömet
okoz számunkra (akár egy hobbi), érdemes aktívan gyakorolni azt. A cél
megtapasztalni, hogy környezetünkben hatékonyan helyt tudunk állni.
Összefoglalóan
az volna a jó, ha előbb-utóbb egy építő jellegű gondolkodásmóddal
tudnánk végiggondolni azt, hogy milyen képességeink vannak jelen
állapotunkban és hogy ebből építkezve milyen reális célokat tűzhetünk ki
magunk elé – mondja Poczik Emese.
Milyen tényezők nehezítik ezt a folyamatot?
A
kudarctól való félelem frusztrációt és szorongást okoz. Ez stroke után
gyakran előfordul az emberrel, ami ellen úgy tudunk hatékonyan küzdeni,
ha felismerjük, mi zajlik le bennünk. Nyugodtan beszéljünk róla –
tanácsolja a szakember – környezetünk meg fog érteni bennünket, nem kell
ezt az állapotot természetesnek venni vagy szégyellni. Probléma lehet,
ha a kudarctól való félelem elhatalmasodik az emberen és már nem is mer
semmit kezdeményezni, passzív állapotba sodródik és így elakadhat egész
rehabilitációs folyamata. A szorongás az újabb stroke bekövetkeztétől, a
napi frusztráció, ami a készségek hiányából fakad végképp
megkeserítheti életünket, az izoláció miatt pedig depresszió vagy súlyos
pszichés zavar alakulhat ki az emberben. Ezeknek az állapotoknak a
felismerésében természetesen a legnagyobb szerepe a hozzátartozóknak és
az érintettet körülvevő szakembereknek van.
Segíts magadon, és…
Az
ilyen hullámvölgyekben érdemes szakember – pszichológus – segítségét
kérni, vagy bármi egyéb módon külső segítséget keresni. (A pszichológus
segíthet a viselkedés-beli változásokat előidézni, pl. az újabb stroke
elkerülése érdekében leszokni a dohányzásról, ezen kívül problémafókuszú
és jövőorientált beszélgetéseket folytathatunk vele, megbeszélhetjük,
hogy mi, hogyan és miért történt velünk, milyen jelenlegi állapotunk és
milyen reális célokat tűzzünk ki magunk elé, emellett stressz- és
szorongásoldó technikákat tanulhatunk és lehet csoport terápiára is
menni, ahol mindenki egyénileg beszélhet saját élményeiről – akár
halálfélelméről – és megtapasztalhatja az azonos problémával élő emberek
között kialakuló megtartó erőt.)
A külső segítségre számtalan
lehetőség van, melyekből a cikk alján konkrét ajánlat-listát is
találhatnak olvasóink. Rengeteget lendíthet az ember lelki állapotán már
az is, ha utána olvas akár konkrétan az ő helyzetére vonatkozó, akár
általánosabban véve a problémáját is érintő könyvekben a megoldási
lehetőségeknek. Ad egyfajta kontrollt, ha képezzük magunkat, valamint az
is segít, hogy saját céljaink szolgálatába állítjuk megmaradt
képességeinket.
Még intenzívebb tevékenység a telefonos vagy
internetes kommunikáció kezdeményezése – mindkét csatornán lehet találni
lelki segély szolgálatokat. Ezeken a módokon az is nyitni tud
környezete felé, aki mozgásában korlátozott és ezért nem tud elmenni a
kapcsolódó betegegyesületek rendezvényeire. (Létezik kifejezetten idős
embereknek szóló telefonos szolgálat függetlenül attól, hogy beteg
valaki vagy nem.) Az Interneten pszichológussal is kapcsolatba léphet,
aki akar – az ember így nem veszi magára a terápiás keretek
kötelezettségeit és a szakemberek enélkül is tudnak jó tanácsokat adni.
Poczik Emese kiemelte a varoszoba.hu jelentőségét is – akár – mint
nálunk – virtuálisan – akár személyesen egy betegklubban érdemes
találkozni sorstársainkkal, hogy észre vegyük – nem vagyunk egyedül
problémánkkal, megoszthatjuk egymással megküzdési stratégiáinkat és
elfogadhatjuk mindazt a segítséget, amit egy ilyen szervezet kínál:
előadásokat betegségünkről és a terápiákról, közös foglalkozásokat, jogi
segítségnyújtást, akár a napi nehézségek (postára menés, hivatali
papírok ügyintézése, stb.) megoldását, stb.
Hozzáállásunk is
módosulhat a félig telt vagy félig üres pohár példájával bemutatott
kettős látásmódhoz hasonlóan: "betegségem már nem elzár másoktól, hanem
alkalmassá tesz arra, hogy egy közösség tagja legyek". Temészetesen nem
mindenki számára vonzóak az ilyen közösségek – bár kétségtelenül
rengeteget jelenthet azok számára is, akik alapvetően ódzkodnak ettől –
de nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy kortól, nemtől függetlenül
megtaláljuk létünk új értelmét, úgy, ahogyan mi magunk tudjuk.
Telefonos Lelkisegély Szolgálat: 116-123- éjjel -nappal
Caritas Lelkisegély Telefonszolgálat: 0680/505-503 - reggel 6-tól este 6ig
Meleg Háttér Telefonszolgálat: 0680/505-605 reggel 6tól- este 11ig
Idősek Délutáni Telefonos Szolgálata: 0680/200-866 este6tól 9ig
Hasznos oldalakwww.strokeliga.blogspot.comwww.delutan.hu
www.szolgalatok.lelkisegely.hu
pszichologus.lelkisegely.hu
www.szorongok.hu
wwwgyogytornahalozat.hu
www.strokeinfo.hu
www.beszedrehabilitacio.hu
www.aphasie.hu
Klubok
Újrabeszélők Klubja
Nemsokára várhatóak a Nemzeti Stroke Liga által megrendezésre kerülő foglalkozások
Könyvajánló
Dr. Jill Bolte Taylor: Mennybe döngölve. (Egy agykutató boldogító agyvérzése)
WHO: Hogyan kerüljük el a szívrohamot és a szélütést?
Jankovics Éva: Stroke- Egy család regénye
forrás: Várószoba.hu